Egyházunkról Bemutatkozás Céljaink Tanaink Tevékenységünk Esküvő Tanfolyamok Adományvonal Kapcsolat
 
A Tanító

Tudom, hogy valójában arra vágysz, hogy végre elindulj, rálépj arra az útra, arra az igazi ösvényre mely kivezet Téged az anyagi világokból és végre megérkezz az Örök Béke és Boldogság honába, a Dualitáson túli világba, a Transzcendens Hazába. Tudom, hogy vársz, vártál egy jelre, egy hívásra. Mert csak érezted, hogy van egy igazi világ. Tudtad, érezted, hisz sokan már mondták neked, ám nem hitted. Mostanra azonban már megbizonyosodtál róla.Tudom, mert különben nem olvasnád ezeket a sorokat. Igen. Van és létezik. Most már van értelme az életedenek. Felébredtél. Ráléptél az igazi Útra. Most már csak el kell indulnod rajta. Vedd tudomásul, győzelemre születtél. Ez, ez az a pillanat, amikor már érzed is, hogy elindultál az úton.

Nem elég azt mondani, hogy igazak és szépek amiket hallottál; ha valaki valós és igazi eredményt óhajt elérni, pontosan követnie kell a mondottakat. Nézni az ételt és azt mondani hogy jó: az még nem elégíti ki az éhezőt; utána kell nyúlnia és ennie kell. Hasonlóképpen nem elég hallanod a Mester Szavait, meg kell tenned, amit mond, figyelve minden szavára, követve minden figyelmeztetését. A meg nem fogadott figyelmeztetés, az elszalasztott szó: örökre elveszett, mert Ő kétszer nem beszél. Négy feltétel szükséges, hogy erre az Ösvényre léphess:

ítélőképesség, vágytalanság, jó magaviselet, szeretet.


Tanuld meg, hogy az első és legfontosabb a megkülönböztető-képesség. Ez alatt rendszerint a valós és a valótlan közti különbségnek azt a felismerését értjük, ami az emberi lényt egyszerűen arra indítja, hogy rálépjen az Ösvényre az Útra. Valóban ez, de egyúttal ennél sokkal több is, na és persze gyakorolni kell. Ez egyszerűen kihagyhatatlan. Nem csak az Ösvény elején, hanem minden további lépésnél, minden nap, mind addig, míg egyben van a durva fizikai tested. Az az meg nem halsz. Ámbár biztosan tudod, hogy Te igazából halhatatlan vagy, csak a test hal meg. Te viszont sosem. Lévén örök életű vagy, mint Apánk, az Öregisten.
Előb-utóbb úgy is rálépsz az igazi Spirituális Ösvényre, mert felismerted és már pontosan tudod, hogy csak rajta haladva lehet megtalálni mindazt, amit érdemes megszerezni.

Azok, akik ezt nem tudják, gazdagságért és hatalomért dolgoznak, pedig ez legfeljebb egy életre szól, tehát valótlan. A valótlan természetesen nem azt jelenti, hogy nem létező, hanem azt, hogy az időtlen és kortalan Lélekhez képest csak rendkívül rövid ideig létező. Vannak ennél sokkal nagyobb dolgok is, ezek pedig a valós és maradandó dolgok, és ha csak egyszer is láttad ezeket, nem vágysz többé amazokra.
Az egész világon csak kétféle ember van: olyan aki tud és olyan, aki nem tud, s ez a tudás a lényeges. Hogy milyen vallást követ valaki, hogy milyen fajhoz tartozik, – mindez nem igazán fontos; ami a valóban fontos, az a tudás, valamint annak az ismerete, hogy mily módon tudsz mihamarébb kiszabadulni az illuziók világából. Tudnod kell, hogy létezik egy tanítói láncolat, melyet Apánk az emberiség számára folyamatosan biztosít, ez pedig most is jelen van és volt is. Miként ma is jelen van a Föld nevű bolygón. Mert Drága Apánk mindig azzal van elfoglalva, hogy hogy legyen képes gyermeke, az emberi testben levő gyermek a mihamarébbi fejlődésre, tisztulásra. Ezért vannak az igazi tanítók. Apu folyamatosan látja, szemléli, hogy az emberi testben levő gyermekei mikorra veszik észre Őt és hagyják abba az elbomló anyagi világgal való mértéktelen nagyságú barátságot. Helyesebben, mikor akar az anyagi kötőerők szorításából kiszabadulni. Pontos tudomással kell bírnod arról, hogy Édesapánk, az igazi, - sajnálom, de nem a testi - az Öregisten van hozzánk a legközelebb. Minden másnál közelebb. Hisz ott van a szívedben, mint Felsőlélek. Elkísér mindenhova. Ha az ember egyszer ezt megtudja, megérzi, s igazán megismeri, lehetetlen, hogy ne cselekedjen, dolgozzék érte. Miként lehetetlen az is, hogy többé a testével azonosítsa magát. Mivel tehát az ilyen ember tud, s az az Öregistennel van, a jó mellett és a rossz ellen, a fejlődésért dolgozik, nem pedig önzésből.

Vannak sokan, akiknek a vágytalanság elérése nehéz, mert úgy érzik, hogy azonosak vágyaikkal, és ha elvennék tőlük megkülönböztető vágyaikat, vonzalmaikat és idegenkedéseiket, énjükből semmi sem maradna. Ám csak azok ilyenek, akik még nem látták az Igazi Tanítót.. Az Ő puszta jelenlétének fényében minden vágy elhal, s csak egy marad meg: hogy Hozzá hasonlók lehessünk. De mielőtt még abban a boldogságban részesülnél, hogy ott állhass Őelőtte, szemtől-szembe, máris elérheted a vágytalanságot, ha akarod.

Megkülönböztető-képességed már megmutatta, hogy mindazt, amire a legtöbb ember vágyik, például a gazdagságot és hatalmat, nem érdemes birtokolni. Ha ezt az ember igazán érzi és nemcsak mondja, minden utánuk való vágya megszűnik. Eddig mindez igen egyszerű. Ehhez csak az szükséges, hogy megértsd. De vannak akik abbahagyják ugyan a földi célok hajhászását, csak azért, hogy elnyerjék a mennyországot,vagy hogy – ami az ő személyüket illet, – megszabaduljanak az újraszületéstől. Vigyáznod kell, nehogy te is beleessél ebbe a tévedésbe! Ha teljesen megfeledkeztél énedről, már nem gondolhatsz arra, mikor lesz szabad ez az én, vagy hogy milyen mennyországban legyen része. Jegyezd meg, hogy minden önző kívánság megköt, még ha az oly magasztos is.

A helyes és a helytelen között való választásnak nem kell feltétlenül nehéznek lennie, mert azok, akik Apjukat óhajtják követni, már elhatározták, hogy mindenáron a helyeset választják. Azonban a test és az ember két külön valami, s az ember akarata nem mindig azonos a test kívánságaival. Ha tested kíván valamit, állj meg egy pillanatra és gondolkodj el s gondold meg, vajon valóban te kívánod-e. Mert lévén Te az Öregisten gyermeke vagy, s csak azt akarod, amit Isten akar.

De mélyen be kell hatolnod magadba, hogy megtaláld a bensődben lakozó Istent, hogy halljad szavát, mely természetesen nem a Te szavad. Ne téveszd össze testeidet se saját magaddal,– se a fizikai testet, se az asztrálisat, se a mentálisat. Mindegyik Énednek, Lelkednek, azaz Önmagadnak szeretné kiadni magát, hogy megkaphassa, amit kíván. De neked ismerned kell valamennyit, s tudnod kell, hogy uruk vagy.

Az asztráltestnek, miként Neked is tucatszámra vannak kívánságai, amit szeretne megvalósítani. Azt követeli, hogy haragudj, hogy használj durva szavakat, hogy érezz féltékenységet, hogy csak a pénzre sóvárogj, hogy irigyeld a másét, hogy engedd át magad a lehangoltságnak. Mindezt követeli és még sokkal többet is. Ezekben azonban tudnod kell, nincs semmi rosszindulat a részéről. Egyáltalán nem azért teszi ezeket, mert ártani akarna, hanem mert kedveli a heves, dinamikus rezgéseket és szereti azokat folyton változtatni. Mivel azonban Te mindebből semmit sem akarsz, ezért aztán különbséget kell tenned saját kívánságaid és tested kívánságai között. Lévén a kettő természetszerűleg nem ugyanaz.

Mentáltested pedig nem kevesebbre, mint arra vágyik, hogy büszkén különváltnak tartsa magát, hogy sokat tartson magáról és keveset másokról. Még ha már el is fordítottad fejed a világi dolgok túlzott igényeitől és az a normális mederben folyik, mégis egyre, s másra megkísérli, hogy saját előnyét keresse, és hogy a Mester munkája és a másokon való segítés helyett inkább a saját haladásodon való gondolkodásra bírjon. Amikor meditálsz, megkísérli, hogy arra a sokféle dologra gondolj, amit ő akar, ahelyett az egy helyett, amit te akarsz. Neked tudnod kell, sőt biztos is vagyok benne, hogy tudod, Te nem vagy ez az elme, hanem az a tiéd és arra van, hogy használd; ezért szükséges a megkülönböztető-képesség. Folyamatosan figyelned kell, ha tetszik résen kell lenned, különben kudarcot vallasz.

A helyes és a helytelen közt a spirituális és az ezoterikus világ nem ismer megalkuvást. Bármi a látszólagossága, a helyeset meg kell tenned, a helytelent nem szabad megtenned; – mitsem számít, hogy mit gondol vagy mond rólad a tudatlan. Alaposan tanulmányoznod kell a természet rejtett törvényeit, s ha megismerted azokat, szerintük kell élned, követve mindig az okosságot és józan észt.
A fizikai test nem más, mint a Te járműved – autód, amelyben ülsz. Ezért jól kell bánnod vele s gondját kell, hogy viseld. Nem szabad a kelleténél többet dolgoztatnod, s kellőképpen kell gondját viselned. Csakis tiszta ,,étellel és itallal”, láthatod el s mindig tisztán kell tartanod, meg kell óvnod még a legparányibb szennyfolttól is. Mert teljesen tiszta és egészséges test nélkül nem lehetséges a nagy intenzitású munka tökéletes kivitelezése. Mindig figyelned kell arra, hogy Te uralkodj a testen, ne pedig a test Terajtad.
Különbséget kell tenned a lényeges és a lényegtelen között. Légy szilárd mint a szikla, már ami a helyeset és a helytelent illeti. A lényegtelen dolgokban pedig mindig engedj másoknak. Mert mindig kedvesnek és figyelmesnek kell lenned, okosnak és alkalmazkodónak, megadva másoknak ugyanazt a teljes szabadságot, amelyre neked is szükséged van. Kíséreld meg felismerni, hogy mit érdemes megtenni, s ne feledd, hogy a dolgokat nem szabad nagyságuk szerint megítélned. Sokkal jobb megtenni valami csekélyet, ami közvetlenül hasznos a munkájában, mint valami olyan nagy dolgot, amit a világ tartana jónak. Nemcsak a hasznosat kell megkülönböztetned a haszontalantól, hanem a hasznosabbat is a kevésbé hasznostól. Táplálékot juttatni a szegényeknek jó, nemes és hasznos cselekedet de a lelküket táplálni, nemesebb és hasznosabb a testük táplálásánál. Bármelyik gazdag táplálhatja a testet, de a lelket csak az táplálhatja, aki tud.

Ha tudásod van, kötelességed másoknak is segíteni, hogy ők is tudjanak. Ha még oly bölcs is vagy már, ezen az Ezoterikus, Spirituális Úton, Ösvényen még sokat kell tanulnod, – olyan sokat, hogy itt is használnod kell megkülönböztető-képességedet s gondosan meg kell fontolnod, mit érdemes megtanulnod.

Minden tudás hasznos, s egyszer majd a mindentudás nagy része is a birtokodban lesz, ám nem a teljes, mert az csak Apánké. Sose feledd, hogy Te, a Gyermek sosem leszel az Apa. Tehát sosem leszel Vele egyenértékű és sosem fogsz sem beleolvadni sem eggyé válni Vele. Miként a gyermek sem mehet vissza anyjába, ugyanígy igaz ez és vonatkozik az Apára is. Bármely magas fokra is fejleszted Önmagad, tisztítod meg magad az anyagi kötőerőktől. Amíg az elérendő tudásnak csak egy kisebb része a tiéd, akkor is legyen rá gondod, hogy ez a leghasznosabb rész legyen.

Az Öregisten épp úgy a bölcsesség, mint a szeretet, s minél több a bölcsességed, annál többet nyilvánítasz meg Őbelőle. Tehát tanulj, de elsősorban azt tanuld meg, ami leginkább ahhoz lesz segítségedre, hogy másokon segíthess. Foglalkozz türelmesen tanulmányaiddal, azonban ne azért, hogy az emberek bölcsnek tartsanak; de még a bölcsesség tudatának boldogságáért se; hanem azért, mert csak a bölcs ember tud segíteni. Bármennyire vágyjál is segíteni, ha tudatlan vagy, többet ártasz, mint használsz. Aki az igazi Spirituális Úton akar haladni, tanuljon meg önállóan gondolkozni, mert a tévhit, a hibás tudás az egyik legnagyobb rossz a világon, egyike azon bilincseknek, amelyektől teljesen meg kell szabadulnod. Másokról igazat kell gondolnod és ne higgy róluk olyasmit, amit nem tudsz. Azonban amit tudsz, azt ne tagadd le magad előtt. Még ha számodra addig hihetetlennek is tűnt. Ne gondolj olyanokat, hogy gondolatban mindig veled foglalkoznak. Ha valaki olyasmit tesz, amiről azt hiszed, hogy bántó rád nézve, vagy olyasmit mond, amiben célzatosságot sejtesz, ne gondold azonnal: „Meg akart sérteni!”. Nagyon valószínű, hogy egyáltalán nem is gondolt rád, mert minden léleknek megvan a maga baja, s gondolatai főképpen ekörül forognak. Ha valaki haragosan szól hozzád, ne gondold: „Gyűlöl, bántani akar!”. Lehet, hogy valaki vagy valami más felingerelte, s mivel éppen veled találkozott, haragját rajtad tölti ki. Balgán cselekszik, mert minden harag balgaság; de azért nem szabad róla valótlant gondolnod. Ha egyszer a Mester tanítványa lettél, mindig meggyőződhetsz gondolatod igaz voltáról, oly módon hogy összehasonlítod az Övével. Mert a tanítvány egy a Mesterével, s gondolatát csak vissza kell vezetnie a Mester gondolatába, hogy azonnal lássa, vajon egyezik-e vele. Ha nem egyezik, helytelen, s rögtön megváltoztatja, mert a Mester gondolata tökéletes, mivel Ő mindent tud. Azok, akik még nem elfogadott tanítványai, ezt még nem tudják egészen megtenni, de nagy segítségükre lehet, ha gyakran megállnak és elgondolják: „Vajon mit gondolna a Mester? Vajon mit mondana vagy tenne ilyen körülmények között a Mester?” Mert sohasem szabad olyasmit tenned, mondanod vagy gondolnod, amiről nem tudod elképzelni, hogy a Mester is megtenné, mondaná vagy gondolná. Légy igaz beszédedben is, – hűségre törekvő, túlzás nélküli. Sohase tulajdoníts másnak indító-okokat! Csak Mestere ismeri a gondolatait, s lehet, hogy olyan okokból cselekszik, amelyek egyáltalán eszedbe sem jutottak. Ha valakiről hallasz valamit, ne ismételd. Lehet, hogy nem igaz, s még ha igaz is, jobb, ha mit sem szólsz. Gondold meg előbb jól, amit mondasz, különben vétesz a hűség ellen. Légy igaz tetteidben! Ne kívánj másnak látszani, mint amilyen vagy, mert minden tettetés akadálya az igazság tiszta fényének, melynek úgy kell átsugároznia rajtad, miként napfény ragyog át a tiszta üvegen. Különböztesd meg az önzőt az önzetlentől! Az önzésnek ugyanis sokféle alakja van, s ha azt hiszed, hogy az egyik alakjában végleg kiölted, megjelenik egy másikban, épp oly hatalmasan, mint azelőtt. Fokozatosan azonban annyira eltölt a másokon való segítés gondolata, hogy kiszorítja minden önző gondolatodat, hogy nem lesz időd saját magadra gondolni. Még egy másik irányban is gyakorolnod kell a megkülönböztető-képességet. Ismerd fel Istent,az Öregistent mindenkiben és mindenben, bármilyen rossz is külszínre. Testvéreden azzal is segíthetsz, ami közös bennetek, az pedig az Isteni Élet. Tanuld meg, hogyan ébresztheted fel azt benne, hogyan szólhatsz ahhoz. Így óvod meg testvéredet a tévedéstől.
A magaviseletnek különösképpen megkívánt hat pontja, a Mester tanítása szerint: önuralom a gondolkodásban, a cselekvésben, a tolerancia, a vidámság, a céltudatosság és a bizalom


Önuralom a gondolkodásban

– A vágytalanság, mint olyan azt mutatja meg, hogy uralkodni kell az asztráltesten. Ugyanezt mutatja ez a tulajdonság a mentáltestre vonatkozóan is. Jelenti még a kedélyen való uralkodást, hogy ne érezz se haragot, se türelmetlenséget. Jelenti az elméden magán való uralkodást, hogy mindig nyugodt és higgadt legyen, és jelenti idegeidnek gondolkodásod segítségével való fékentartását, hogy amennyire csak lehet, ne legyenek ingerlékenyek. Ez természetesen igen nehéz, mert ha megkísérled, hogy készülj a Spirituális Útra, Ösvényre, testedet önkéntelenül is érzékenyebbé teszed, úgy, hogy idegeit könnyen felizgathatja egy hang, vagy egy megrázkódtatás és minden nyomást élénkebben érez;– azonban mégis meg kell tenned, ami tőled telik. A higgadt gondolkodás bátorságot is jelent, úgy hogy félelem nélkül szállhatsz szembe a Spirituális Ösvény megpróbáltatásaival és nehézségeivel. Állhatatosságot is jelent, –könnyebben viselheted hát el a minden ember életében jelentkező nehézségeket és elkerülheted a jelentéktelen, apró-cseprő dolgokon való szakadatlan töprengést, amire sok ember a legtöbb idejét fecsérli.
A lelki tanító arra tanít, hogy egyáltalán mit sem számít, mi éri az embert kívülről: bánat, gond, betegség, veszteség, – mindezt semmibe kell vennie s nem szabad engednie, hogy megzavarják lelki nyugalmát. Régi cselekedetek következményei ezek, s ha jelentkeznek, örömmel kell azokat viselned, arra gondolva, hogy minden rossz mulandó, s hogy kötelességed mindig vidámnak és nyugodtnak maradni. Előző életeidhez tartoznak, nem pedig a mostanihoz; nem változtathatod meg őket, tehát hiábavaló nyugtalankodnod miattuk. Gondolj inkább arra, amit most teszel, ami jövendő életed eseményeit készíti elő, mert ezt meg tudod változtatni. Ne engedd magad át szomorúságnak vagy lehangoltságnak. A lehangoltság helytelen,mert másokat is megfertőzhet és életüket nehezebbé teszi, – ehhez pedig nincs jogod. Ezért bármikor jelentkezzék is, rázd le azonnal. Még más irányban is uralkodnod kell gondolataidon: ne hagyd, hogy csapongjanak. Bármivel foglalkozzál, összpontosítsd gondolataidat munkádra, hogy tökéletesen végezd. Ne engedd, hogy elméd tétlen legyen hanem tarts mindig jó gondolatokat készenlétben, hogy abban a pillanatban, mihelyt elméd újra szabad, előtérbe léphessenek. Gondolaterődet használd mindennap jó célokra, légy olyan erő, amely a fejlődésirányába működik. Gondolj mindennap valakire, akiről tudod, hogy bánata van, szenved vagy segítségre szorul és áraszd el szerető gondolatokkal.
Tartsd vissza gondolkodásodat a büszkeségtől, mert a büszkeség csupa tudatlanságból ered. Az az ember, aki nem tud, nagynak képzeli magát, azt hiszi ilyen vagy olyan dolgot vitt véghez. A bölcs ellenben tudja, hogy csak az Öregisten nagy, s hogy Ő tesz minden jót.

Ha gondolatod az, aminek lennie kell, cselekvéseddel nem lesz sok bajod. De ne feledd: hogy hasznára lehess az emberiségnek, gondolatodnak cselekvésben kell megnyilvánulnia. Ne légy tehát tétlen, hanem folyton cselekedj a jóban. De a saját kötelességedet kell teljesítened, nem pedig a másét, hacsak nem teszed az ő engedelmével s azért, hogy segíts neki. Hadd végezze mindenki a saját munkáját a maga módján. Légy mindig készen, hogy segítségedet – ahol szükséges – felajánld, de sohase avatkozz a más dolgába. Sok ember számára ugyanis a legnehezebb dolog a világon, amíg megtanulja, hogy saját dolgával törődjék, ne pedig a máséval. Neked pedig épp ezt kell tenned.

Egy Nagy Tanító egyszer így írt: „Mikor gyermek voltam, úgy szóltam mint gyermek, úgy gondolkodtam mint gyermek, úgy értettem mint gyermek, minekutána pedig férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illendő dolgokat”. De aki elfelejtette gyerekkorát és elvesztette a gyermekhez való vonzódását, az nem taníthatja őket, az nem segíthet rajtuk. Tekints tehát mindenkire jóindulattal, nyájasan és türelemmel, de mindenkire egyformán, ha buddhista, hindu, dzsina, zsidó, keresztény vagy mohamedán.

Karmádat, legyen bármilyen is az, viseld vidáman, és vedd megtiszteltetésnek, hogy szenvedés ér, mert ez arra vall, hogy a Karma Urai méltónak találnak a segítségükre. Ha mégoly nehéz is, légy hálás, hogy nem még rosszabb. Gondolj arra, hogy csak csekély mértékben lehetsz hasznára a Tanítódnak, amíg rossz karmádat le nem róttad és nem vagy szabad. Neki ajánlva magad, karmád gyorsítását is kérted, úgy hogy most egy-két élet alatt lerovod azt, ami különben talán száz életre is kiterjedt volna. Azonban hogy a legjobb eredményt érd el, vidáman és örömmel kell viselned. Íme egy másik pont. Le kell tenned a birtoklás minden érzéséről. Vegye bár el tőled a Karma mindazt, amit leginkább kedvelsz, sőt azokat is, akiket legjobban szeretsz, még akkor is mindig vidámnak kell lenned, készen arra, hogy bármitől vagy mindentől megválj. A Lelki tanítónak, a mesternek gyakran szüksége van arra, hogy erejét szolgáin átárassza másokra, ezt pedig nem teheti, ha szolga, a lehangoltságnak engedi át magát. Legyen tehát a szabály a vidámság.

Egyet kell folyton szem előtt tartanod, azt hogy megtedd a Mester munkáját. Bármi tennivalód akadjon is, erről még sem szabad soha megfeledkezned. De hiszen igazából más tennivalód nem is akadhat, mert minden segítő, önzetlen munka a Mester, a Lelki Tanító munkája, és neked Ő érte kell megtenned. Munka közben pedig fordítsd minden figyelmedet minden egyes dologra, hogy a legtökéletesebb munkád legyen. Ugyanaz a Tanító ezt is megírta: „És valamit cselekszetek, szívetek szerint cselekedjétek, mint az Öregistennek és nem embereknek”. Gondolj ara, hogyan végeznél valami munkát, ha tudnád, hogy egyszerre csak odajön a Mester, hogy megnézze. Ugyanígy kell végezned minden munkádat. Azok, akik leginkább tudnak, legjobban fogják tudni, mi mindent jelentenek ezek a szavak. És íme egy hozzájuk hasonló másik, egy sokkal régibb: „Amit kezed cselekedhetik, tedd legjobb erőd szerint.”



Copyright © 2009 Ezoterikus Tanok Egyháza